Szerző: Dr. Kuroli Enikő
A floridai Miami-ban a rohammentők egy 70 éves, eszméletlen állapotban lévő férfit vittek be a kórház sürgősségi osztályára. A betegnek krónikus obstruktív tüdőbetegsége (COPD), cukorbetegsége és pitvarfibrillációja volt, valamint emelkedett véralkoholszintet mértek. Az intenzív osztályon néhány órával később már vészesen alacsony vérnyomást és 6,81-es pH-értékű metabolikus acidózist észleltek. Ellátása során, a beteg mellkasán a következő tetoválást látták: ” NE ÉLESSZETEK ÚJRA! “ (“Do Not Resuscitate,” DNR), alatta – szintén tetoválással-, a betegnek tulajdonított aláírással.
Mivel a mentők személyazonossági iratok nélkül, kísérő nélkül vitték be, megkérték a szociális munkásokat, hogy segítsenek kapcsolatba lépni a szomszédokkal. Közben minden olyan erőfeszítés kudarcba fulladt, hogy a tudatállapot javításával olyan mentális státuszt érjenek el, hogy a további ellátásról a beteggel egyeztetni tudjanak.
Kezdetben az orvosok úgy döntöttek, hogy nem veszik figyelembe a tetoválás tartalmát, és nekiláttak a férfi ellátásának. Mivel a beteg akarata és az ellátás megtörténte egymásnak ellentmondott, etikai konzultációt kértek. A férfi antibiotikumot, intravénás folyadék-pótlást, vasopresszor-infúziót kapott és pozitív nyomású gépi lélegeztetést alkalmaztak.
A páciens esetének áttekintése után az etikai kérdésekkel foglalkozó munkatársak azt tanácsolták a beteget ellátó orvosoknak, hogy tiszteljék és tartsák tiszteletben a páciens saját tetoválásával kifejezett akaratát. Az volt a véleményük, hogy a tetoválás hiteles szándékot fejezett ki, óvatosságra intettek és kifejtették, hogy a törvény néha nem eléggé egyértelműen fogalmaz ahhoz, hogy támogassa a betegközpontú ellátást és tiszteletben tartsa a betegek érdekeit. A kórház szociális munkásai időközben megtalálták a floridai egészségügyi nyilvántartásban a férfi hivatalos nyilatkozatait, melyekben – ahogy a tetoválásával is –, elutasította az életmentő beavatkozásokat. A beteg állapota éjszaka tovább romlott és meghalt. Újraélesztést nem végeztek.
A páciens, tetoválásával kifejezett „ne élesszetek újra!” kérése egyértelműen zavart okozott az ellátásban. Az életmentő beavatkozások elutasítására vonatkozó szabályok az USA-ban államonként változnak. Többnyire a beteg írásos nyilatkozata szükséges ahhoz, hogy az orvosok ne végezzenek el rajta életmentő beavatkozásokat, de a tetoválások a szabályok szerint nem számítanak jogilag érvényes akaratnyilvánításnak. Az orvosok megkönnyebbültek és döntésüket megkönnyítette, amikor előkerült a beteg korábbi írásos nyilatkozata.
Különösen annak fényében, hogy a szakirodalomban olyan esetről is beszámoltak már, amikor a „ ne élesszetek újra! ” tetoválás nem tükrözte a beteg aktuális álláspontját. Utóbbi történet egy 59 éves, számos betegségben szenvedő, súlyos állapotban lévő férfiról szólt, akinek mellkasán „ne élesszetek újra!” tetoválást találtak az őt ellátó orvosok, de a tudatánál lévő férfinél rákérdeztek a tetoválás tartalmára.
A férfi elmondta, hogy egy pókerjáték veszteseként, fogadásból, „büntetésből” kellett a mellkasára tetováltatnia a „ne élesszetek újra!” mondatot, de a valóságban ennek betartását egyáltalán nem kérte! Elgondolkodtató, mi történt volna abban az esetben, ha a beteggel esetleg nem tudnak kommunikálni, az általa elmondottak nem kerülnek felismerésre és a beteget hagyják békében meghalni…
Úgy gondolom, hogy ha valaki hasonló nyilatkozat megtételére készül, azt mindenképpen jogásszal készíttesse el és ne a tetováló szalonban!
A fenti írásban előforduló cikkek, képek, hivatkozások forrásai:
A www.drkurolieniko.hu oldalán található információk, szolgáltatások nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérem, minden esetben forduljon szakorvoshoz!