A RHINOPHYMA (ejtsd: rinofima) a rosacea előrehaladott, súlyos formája, melynek 2-3. stádiumában kollagénszerű kötőszövet-felszaporodás zajlik a bőrben. Főként férfiakon jelentkezik, és a szokásos rosaceás tünetek rendszerint enyhék. Rhinophyma az orr, metophyma a homlok és a glabella, gnatophyma az áll, philtrophyma az orr és a felső ajak, otophyma a fülkagyló, diffúz phyma az egész arc duzzanatát jelenti.
A rosacea (ejtsd: rozácea) az arc közepén időszakosan jelentkező, majd stabilan fennálló bőrpír, fokozatosan vizenyő, értágulat, később papulopustulosus, ritkán beolvadó, conglobált csomók formájában szakaszosan súlyosbodó, gyulladásos bőrbetegség. A bőr irhájában a krónikus gyulladás granulomatózus jellegű. Hátterében seborrhoeás hajlam áll, és elhúzódó fennállás esetén kötőszöveti és faggyúmirigy-túltengés kíséri. Gyakoriak a emésztőszervi panaszok. Főként világos bőrű egyéneken, a korai felnőtt kortól kezdődően figyelhető meg, a 4-5. évtizedben éri el maximumát. Felismerése korai stádiumban nem egyszerű, a szakaszosan fellépő arcpír rendszerint már évek óta zajlik.
A betegek fényre érzékenyek. Feltételezhetően öröklött tényezők hajlamosítanak rosacea kialakulására, de alkoholfogyasztás, emésztőszervi zavarok, valamint szélsőséges időjárás elősegítheti azt.
Forrás: Bőrgyógyászat és Venerológia (Kárpáti, Remenyik, Kemény)
Korabeli bőrgyógyászati tankönyv így ír a betegségről (A bőr- és venereás betegségek tankönyve, írta dr. Sellei József, 1908) :
A képzőművészetben számos művészt megihletett már a betegség, ennek egyik példájáról korábban már beszámoltam.
http://www.drkurolieniko.hu/2016/02/10/borgyogyaszat-es-kepzomuveszet-viii/
Természetesen a gúnyrajzok is érintik a témát, pl. William Heath 1809-ben készített alkotásában.
A szépirodalomban Edmond Rostand írt mesterien a „nagy orr” témában 
:
A VICOMTE
Majd lesz! Mondok én neki
Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!…
(Cyranóhoz lép és hetykén megáll előtte)
Önnek az orra… hm… az orra… nagy.
CYRANO
(komolyan)
Igen nagy.
A VICOMTE
(nevetve)
Ha!
CYRANO
(rendíthetetlen nyugalommal)
Ez az egész?
A VICOMTE
De…
CYRANO
Lássa,
Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:
Kihívón: “Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
Barátilag: “Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”
Leírón: “Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
Kíváncsian: “Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”
Kecsteljesen: “Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”
Kötődve: “Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
Intőn: “Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
Gyöngéden: “Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”
Pedánsul: “Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
Gavallér módon: “A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”
Föllengzően: “Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
Tragikusan: “Vörös tenger, ha vérzik!”
Bámulva: “Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
Lírailag: “Kagyló ez, s ön Triton?”
Naivul: “Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
Mély tisztelettel: “Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
Parasztosan: “Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
Hadászilag: “Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”
Üzletszerűn: “Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
“Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!… Pirul az áruló!”
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
(Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac, fordította: Ábrányi Emil)
Szerző: Dr. Kuroli Enikő
A www.drkurolieniko.hu oldalán található információk, szolgáltatások nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérem, minden esetben forduljon szakorvoshoz!