A NEMZETKÖZI GYERMEKNAP alkalmából hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a kicsik a legvédtelenebb korosztály a napsugárzás káros hatásaival szemben! Nem tudják, nem érzik, milyen hamar leég a bőrük. Vigyázzunk hát rájuk, mert a gyermekkorban elszenvedett napégések számával arányosan nő a felnőttkori daganatok (melanoma!) gyakorisága!
Szerző: Dr. Kuroli Enikő
A www.drkurolieniko.hu oldalán található információk, szolgáltatások nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérem, minden esetben forduljon szakorvoshoz!
A szifilisz (syphilis, lues), vérbaj egy szexuális úton terjedő, fertőző nemi betegség. A szifilisz kórokozója a Treponema pallidum, egy spirochaeta baktérium. A lues leggyakrabban szexuális úton terjed, de a baktérium anyáról gyermekre is átjuthat a terhesség ideje alatt vagy a szülés során. A lues ezen formája, a veleszületett, vagy congenitalis (ejtsd: kongenitális) szifilisz.
A syphilis connatalisa syphilises terhes nőről a magzatra terjedő infekció következménye. Korai, kezeletlen syphilises anyában a magzat fertőződésének valószínűsége igen nagy, és az infekció kimenetele döntően a kórokozók mennyiségétől, valamint a terhesség és a syphilises fertőződés időbeli összefüggésétől függ.
Bőrtünetei:
Barnásvörös, nedvező papulák, főleg a testnyílások körül, tenyereken, talpakon és a hajlatokban.
A pemphigus syphiliticus; feszes, zavaros, véres bennékű hólyagok, főleg a tenyereken-talpakon, melyek rendkívül sok kórokozót tartalmaznak.
A rhinitis (coryza syphilitica) nagyon jellegzetes tünet, amely már a születéskor jelen lehet, de akár 4 hónapos életkorban is megnyilvánulhat. Az orrnyálkahártya kifekélyesedése miatt serosus, majd seropurulens, később véres orrváladék ürül.
Az arc bőre fakó sárga, és az ajak körül sugaras lefutású berepedések is láthatóak (ún. Parrot-redők).
A fejbőrön crustosus ekcémához hasonlító tünetek.
A szájnyílás körül erodált papulák, pörkkel fedett “sebek”, melyekben igen sok a kórokozó. Súlyos esetben az orrgyök csontozatát is károsítja, deformálja a fertőzés, aminek a késői, stigmatizáló nyeregorr lesz a következménye.
A képzőművészetben a szifiliszes nyeregorr (és egyéb tünetek) talán legismertebb megjelenítése Rembrandt nevéhez fűződik. Festményén (1665-67) a 25 éves Gérard de Lairesse (1641-1711) flamand festőt örökítette meg, aki veleszületett szifiliszben szenvedett. A festő Amszterdamban élt és dolgozott, ahol rendkívüli tekintélynek örvendett.
Forrás: Wikipédia , Bőrgyógyászat és venerológia (Kárpáti, Remenyik, Kemény)
Szerző: Dr. Kuroli Enikő
A www.drkurolieniko.hu oldalán található információk, szolgáltatások nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérem, minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Sütő András, Kossuth-díjas erdélyi magyar író 1927. június 27-én született Pusztakamaráson, mezőségi szegényparaszti családban, Sütő András és Székely Berta gyermekeként. 1940 őszétől a nagyenyedi református kollégium, majd 1945 januárjától kolozsvári református gimnázium diákja. Sütő András nem csak irodalmárként, de a ’70-es ’80-as években romániai országgyűlési képviselőként is kiállt a magyar kisebbség nyelvhasználati jogai és a teljes anyanyelvi oktatása mellett, illetve tiltakozásokkal, memorandumokkal igyekezett a Romániában folyó nemzetiségi jogfosztásokra felhívni a figyelmet. Ebbéli tevékenysége miatt egyre gyakrabban tiltják be műveit: a Ceausescu-rezsimben utoljára 1980-ban jelenhetett meg írása.
1990. március 19-én a marosvásárhelyi fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során, a RMDSZ székház ostromának idején veszítette el látását a bal szemére és szenvedett bordatörést, zúzódásos sérüléseket. (Farkas József orvos vezérőrnagy, MH és Túri Károly orvos vezérőrnagy, a MH szemész főorvosa vizsgálatai alapján Sütő András a fején és bal szemén sérült, bal mellkasán elmozdulás nélküli bordarepedést, bal kezén pedig törés nélküli zúzódásokat szenvedett.) Saját kérésére Magyarországra szállították gyógykezelésre, 1990. március 20-án este érkezett meg katonai repülőgéppel Tökölre, ahonnan Budapestre vitték tovább. Hosszú gyógykezelés után, 1990. július 17-én tért haza Marosvásárhelyre.
1999-ben diagnosztizálták bőrének rosszindulatú, festékes daganatát (melanoma malignum), melyről Az álomnapló c. írásában így vall:
Sütő Andrást az Országos Onkológiai Intézetben hosszú évekig állt kezelés alatt és ott is halt meg, életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án.
“…. Lángoló arccal állt meg Nagyapa előtt: Istenem, önök magyarul beszélnek! A világ végén is… Igen, az ember a bőrét kénytelen magával cipelni…”
(Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér)
Forrás: Wikipédia, origo.hu
Szerző: Dr. Kuroli Enikő
A www.drkurolieniko.hu oldalán található információk, szolgáltatások nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérem, minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Valamelyik téli délelőttön az anatómiai intézet igazgatójának első asszisztense egy embert jelentett be, aki sürgősen akar beszélni a méltóságos úrral.
Az igazgató kiüzent, hogy csak pár percig fogadhatja, mert előadást kell tartania. Tényleg, a tanterem zsongott már az orvosnövendékektől.
A látogató, magas, jól öltözött, sápadt ember, belépett, mélyen meghajtotta magát, és az izgatottságtól csaknem hadarva, beszédbe fogott. Simára borotvált arcáról azt hihette volna az ember, hogy nem is magyar, pedig tiszta kiejtéssel beszélt. Erősen rövidlátó szemei előtt fekete keretű csíptetőt viselt.
– Bocsánatot kérek, méltóságos uram, hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgős, legalábbis nekem. A nevem Gyetvás Pál, mérnök vagyok, és tegnap érkeztem Amerikából. Mikor leszálltam a vonatról, az édesanyám azzal fogadott, hogy az apám már nem él. A halálát jelentő levelet azon a napon kellett volna megkapnom, amikor hajóra szálltam, hogy hazajöjjek… Szóval megtudtam, hogy az apám kétségtelenül meghalt, mégpedig a klinikán. Az anyám, aki nagy nyomorban volt, mikor hazajöttem, nem tudta eltemettetni. Szóval otthagyta az apám hulláját, mert azzal biztatták, hogy a klinika eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak, és tegnap megtudtam, hogy ide, az anatómiai intézetbe szállították a hulláját, hogy rajta az orvosnövendékek tanuljanak. Azt is megtudtam, hogy csak akkor temetik el a hullákat, ha már egészen apróra fölaprították, s akkor ezeket a cafatokat összekeverve koporsókba teszik. Azt szeretném már tudni, hogy ilyen sors érte-e az apámat, vagy amint az a szolga biztatott: talán a csontjait kifőzték, és csontvázzá állították össze. Ezt szeretném tudni, és kérem a méltóságos igazgató urat, hogyha így áll a dolog, akkor méltóztassék nekem kiadni a csontvázat vagy a koponyát, de az egész csontvázat inkább, hogy eltemettessem… Szóval, esedezem, igazgató úr, méltóztassék megnézetni, megvan-e az apám csontváza talán, a szolga azt mondta, hogy e célra a szép, erős csontú hullákat szokták kiválogatni, az én apámnak pedig hatalmas csontjai voltak, s olyan magas volt, mint én… És az intézet költségeit megtérítem…
Az igazgató e hosszú és izgatott beszéd alatt nyugodtan simogatta a szakállát, majd csöndesen és igen lassan beszélve megszólalt:
– Hát kérem, én megnézhetem, hogy hívták, kérem, az apját?
– Gyetvás Pálnak, mint engem.
– Az intézet ugyan nem ad ki hullákat… de ha a csontváz megvan: talán még a főzőpincében, vagy esetleg már össze is állítva, nem vonakodom, és az úrnak ki fogom adatni.
Az igazgató csöngetett. Egy fehér kabátos asszisztens jelent meg.
– Kérem szépen, doktor úr – szólott az igazgató -, nézesse meg, múlt hónapban vagy az azelőttiben dolgoztak-e föl Gyetvás Pál nevű hullát, s ha igen, készítettünk-e belőle előadási csontvázat.
Az asszisztens elsietett, a tudós pedig hellyel kínálta meg különös vendégét.
Ötpercnyi néma várakozás után, mely idő alatt a vendég idegesen rázogatta a térdeit, a tanár pedig zsebre dugott kezekkel az esős utcába bámult ki – berontott az asszisztens.
– A hulla, kérem, megvan a jegyzékben, a belgyógyászatiról kaptuk. Nálunk lett boncolva a “Cé”-ben. Harmadéveseknek adtam, mert szép volt a skeletje; a múlt héten maceráltattam Mátyással, és tegnapelőtt állították össze. Igen jól sikerült; boncterembe tétettük be – amint méltóztatott mondani -, mert az elsőévesek a múlt hónapban eltörték az egyik bonctermi csontvázat.
A jövevény valami hirtelen görcsös taglejtést tett. A professzor pedig az előbbihez tökéletesen hasonló lassúsággal ismét megszólalt:
– Kérem akkor a doktor urat, hogy adassa ki ennek az úrnak a kérdéses csontvázat. Majd lesz szíves, kérem, a költségeket a kezeimhez lefizetni, mennyi is, doktor úr? – Ugyebár, egy hullamacerálás és -összeállítás harmincöt korona.
Az ember gyorsan kivette az erszényét, és gyorsan fizetett. Miközben már kevésbé izgatottan, sőt bizonyos vidám megkönnyebbüléssel így szólt:
– Tessék, méltóságos úr, köszönöm a szívességét, bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodtam. Ajánlom magam.
A mérnököt a boncterembe vezették, ahol az egyik sarokban ott állt a “kérdéses” csontváz. Hatalmas, erős csontú, gyönyörű koponyája, porcelánfehérre főzött skeletum.
Az idegen egy ideig csodálkozva nézett rá. Valószínű, hogy csontvázat még nem is látott. Körülnézte elölről-hátulról, megforgatta az állványán, végigsiklottak az ujjai a bordáin, megtapogatta a rugókat, amelyek az állkapcsot kötötték a fejhez, azután gyámoltalanul nézett a szolgára és az asszisztensre.
Az asszisztens dicsérni kezdte a koponyát, mire az idegen hirtelen kíváncsi lett az anatómiai tanulságokra. De a fehér kabátos ember hamarosan elbúcsúzott, mert az előadáson volt dolga.
Az öreg szolga úgy érezte, hogy vigasztalnia kell. A tudományát szedte elő.
– Ilyen gyönyörű skelet, kérem, már régen nem találkozott; mondta is a Gyuri, aki a II. számú anatómiában van: ezt a hullát, Mátyás bácsi, szeretném elvinni maguktól.
Az idegen lehorgasztotta a fejét, és lóbálni kezdte a csontváz lábát. Az csörögve lengett ide-oda. Majd szemüregekbe nézett sokáig, kezdte rágni az ajkát.
Az öreg cinikus Mátyás, aki harminc esztendeje dobálta ide-oda a hullákat, mást se tett, jól látta, hogy az úrnak könnyezik a szeme, és ő maga is kötelességszerűen elérzékenyült:
– Talán valami rokona tetszett lenni a nagyságos úrnak?
– Az édesapám volt!
– Az apja. Hm, hm. Hát bizony… – Erre azután elhallgatott. Egy ideig csöndben állottak ott, a csontvázra nézve.
A csontváz fia néhány pillanatig azt hitte, hogy mondania kell valamit, azt hitte, hogy azt a különös kevert gondolat- és érzelemvihart, melyet a lelkében készülődni érzett, ki kell engednie.
De a vihar, mielőtt jött volna, elsimult a tiszta, fehér porcelánoktól csillogó boncteremben; a bánat, a halál fájdalma elillant, és fölolvadt a nagy ablakok világosságában. A mérnök, mintha egyszerre csakhamar meggondolta volna magát, megfogta a csontvázat az állvány vasrúdjánál, és cipelni kezdte az ajtó felé. Elszántan sietett előre furcsa terhével, miközben szemeit lesütötte, mintha pirult volna az édesapja miatt.
Keresztülment a nagy folyosón, és még néhány elkésett orvosnövendék látta, amint viszi a csontvázat, melynek kezei, lábai valami különös táncot jártak, amint a borotvált arcú ember ügyetlenül magához ölelte. A fiú az apját.
Csáth Géza (1887-1919)
magyar író, orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, zenekritikus, zeneszerző.
„Csáth Géza orvos. Pszichiáter, aki tudja, hogy lelki életünkben nincsenek csodák és véletlenek, a lelkünk történései éppen olyan végzetesek, mint a szívünk, a vesénk, a májunk működése és a haragunk, az ambíciónk idegreakcióját szabályos görbékben lehet levetíteni a fehér lepedőre.” (Kosztolányi Dezső)
Brüll Adél, azaz Léda, Ady Endre múzsája, Nagyváradon született, 1872. szeptember 1-jén. 26 évesen férjhez ment Diósy Ödönhöz. Öt évvel később, 1903. szeptember 6-án Nagyváradon megismerkedett Adyval. A magyar irodalom talán egyik legizgalmasabb és legszenvedélyesebb kapcsolata volt az övék, szerelmük 9 éve mindvégig tele volt feszültséggel. A szakítást a Nyugat 1912. május 16-i számában megjelent vers (Elbocsátó szép üzenet) jelentette, melyben Ady a nyilvánosság előtt nemcsak Lédával, hanem magával a szerelem érzésével is szakít. Adélt a vers lesújtotta, a vers után Adél sohasem látta viszont Adyt, a költőhöz fűződő kapcsolatáról Ady halála után kerültek csak nyilvánosságra részletek.
Diósy Ödön, Léda férje 1925-ben megvette a Praznovszky-villát Gödöllőn, az Erzsébet királyné úton. A Diósy házaspárral lakott Adél két húga, Berta és Margit is. Adélnek ezekben az években szívrohamai voltak, az orvosok angina pectoris-t állapítottak meg. Emiatt néhányszor trombózisa volt, ezért ismételten hetekig feküdnie kellett. 1929 őszén súlyos szívrohama zajlott és az egész telet a pesti Siesta szanatóriumban töltötte. 1930 tavaszán költöztek az Andrássy úti lakásba, elsősorban az orvosok közelsége miatt.
„1933 elején kapja azt a betegséget, bőrbajt, amelybe egyévi szenvedés után belehal. Az orvosok eleinte nem ismerik fel, de utóbb pemfigusz névvel jelölik, és aszerint kezelik. Tünetei lényege: az egész bőrfelületen hólyagok keletkeznek, s olyan benyomást tesznek, mint az égési sebek. Kórokozóját ez idő szerint bizonyossággal még nem állapították meg, épp ezért bizonyul gyógyíthatatlannak; ellenben nem ragályos” – ahogy azt később Brüll Berta lejegyezte. A legkiválóbb bőrgyógyászokkal konzultáltak, de az asszony menthetetlen volt. Diósy Ödönné Brüll Adél 1934. január 18-án, 62 éves korában halt meg. Betegségét és halálát tehát nem szifilisz, hanem pemphigus okozta. Szomorú, hogy mivel ismerősei közül többen is, betegségének a szifiliszt gyanították, emiatt elmaradoztak a beteg asszonytól.
E sorokat Léda barátnője, Dapsy Gizella írta, amikor Adél meglátogatta őt a kórházban:
„A látogatási idő mozgalmassága között kiáltva tűnt fel szemembe egy asszonyi alak, nyugat-európai mondaine eleganciájával. Félhosszú tigrisbunda, puha, fehér nemez trottőrkalap alól kibújó két tömör, Tizian-ragyogású tincs, camea-vágású nemes profil, erős kolorittal: ezt láttam előszörre. Aztán felötlött a rendkívül nobilis formájú, angol cipős és svéd kesztyűs lába-keze; a bal karján pólyásgyerek nagyságú violacsokrot hurcolt, jobb keze platina-lorgnettjét fogta, amint rövidlátók módján végigjárt a termen, és az ágyak fejtábláit nézte. Egyszer csak megüti a fülemet egy harangzengésű, csudálatosan mély női hang, mintha Jászai fönséges orgonaszavát bársonyfüggönyök tompa szűrőjén át hallanám. És a csudálatos harangkongás – Atlantis a tengerfenéken – közvetlen közelről duruzsolt a fülembe, s ahogy a babonás, legendás zöld szemek az enyémbe sugároztak, valami nyugtató, boldog trance-ba hullottam: halott istenségem istenasszonya fogja a kezemet, Léda eljött hozzám…”
Pemphigus vulgaris
A pemphigus vulgaris (PV) ritka megbetegedés, általában a 4. és 5. évtizedben alakul ki, mindkét nemben közel egyforma gyakorisággal. Gyermekkorban igen ritka.
A PV súlyos kórkép. Az esetek 70-80%-a a szájnyálkahártyán fájdalmas erosiók kialakulásával kezdődik, 20-30%-ban a bőrtünetekkel együtt indul a nyálkahártya betegsége, leggyakrabban a pofa nyálkahártya hátsó részén és a fogínyen. Bár hónapokon vagy éveken keresztül lehet csak a nyálkahártya beteg, a folyamat rendszerint érinti a bőrt is. Az első bőrtünet jelentkezhet az arcon, nyakon, törzsön, néha a köldökben, hajlatokban, hámsérülések mentén, eleinte körülírtan, de fokozatosan a testfelszín nagy részére kiterjedhet a betegség. A hajas fejbőr gyakran tünetes. Súlyos esetben gyors a progresszió, és a hám a testfelület jelentős részéről leválik. Az szájüregi tünetek mellett ritkábban egyéb nyálkahártyákon is kialakulhatnak erosiók: nyelőcsövön, a nemi szervek nyálkahártyáin, pl. hüvely, húgycső, ill. a végbélnyílás környékén és a végbélben is. Serosus, laza bullák jelennek meg általában reakciómentes alapon, vagy keskeny, vörhenyes udvarral övezve. A klinikai képet rendszerint nem a hólyagok, hanem a megnyílt hólyagok helyén kialakult felmaródások és pörkök uralják.
Források, felhasznált irodalom:
Kárpáti, Remenyik, Kemény: Bőrgyógyászat és Venerológia
http://www.varad.ro/leda-ady-nelkul/
wikipedia
Szerző: Dr. Kuroli Enikő
A www.drkurolieniko.hu oldalán található információk, szolgáltatások nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultációt és kivizsgálást, ezért kérem, minden esetben forduljon szakorvoshoz!
2016. április 30-án, 17 órakor kezdődtek az EDUVITAL-MET Szabadegyetem tavaszi szemeszterének következő előadásai a szegedi Dóm téren, az orvosi egyetem Ivánovics György tantermében. Gyurkovits Kálmán professzor úr kedves szavaival köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Hofher József jezsuita atyának, aki „Amikor a LÉLEK működő erővé válik bennem” címmel tartott előadást. A szeretet mindent átható erejéről beszélt szellemesen, sok derűvel, bölcsességgel és a család szerepének fontosságát hangsúlyozta. Ezt követően tartottam meg előadásomat a „Napozás és veszélyei – A bőr nem felejt!” címmel. Mindvégig éreztem és élveztem a hallgatóság figyelmét és érdeklődését és azt hiszem, sikerült azt az üzenetet átadnom, mellyel a mondanivalómat fűszereztem. Az előadásokat Kellermayer professzor úr köszönte meg és dicsérő szavakkal méltatta azokat; gondolatai jó érzéssel töltöttek el. A program végén többen odajöttek hozzám gratulálni és sokan bemutatkoztak, munkámról érdeklődtek. Remek hangulatú, kellemes órákat töltöttem Szegeden és ezúton is köszönöm Falus András, Gyurkovits Kálmán és Kellermayer Miklós professzor urak megtisztelő felkérését!