Ma délelőtt a Klebelsberg Kunó Általános Iskola és Gimnázium Egészségnapján vettem részt, ahol három előadás megtartására kértek fel.
Az interaktív bemutatók a napsugárzás káros hatásairól, anyajegyekről, melanoma malignumról, a szolárium egészségromboló hatásairól szóltak. Az első előadáson a – hangoskodó, esetenként nem túl fegyelmezetten viselkedő – hallgatóság soraiban főleg hetedikesek ültek. Kérnem sem kellett igazán, többsége bátran kérdezett, de végig figyeltek. A második órában a társaság kicserélődött és a jóval csendesebb, érdeklődőbb diákokat – nem meglepő módon – a patológus munkájáról szóló bevezető gondolataim sokkal jobban érdekelték. Rendkívül érett, okos kérdéseket tettek fel például az antropológiáról, aztán megkérdezték, hogy „nem okoz-e lelki törést” a boncolás? Nem gondolok-e állandóan a holttestekre? Nem nyomasztó-e patológusnak lenni? Eredeti témánktól még jobban elkanyarodva, szó esett a hererákokról, de beszéltünk a dohányzás és az alkoholfogyasztás káros következményeiről is. A legnagyobb elismerést a harmadik, többnyire ötödikes-hatodikos csapattól kaptam; az előadás végén rápillantottam az órámra, mert úgy éreztem, hogy az idő nagyon elszaladt, majd félhangosan megjegyeztem, hogy most már befejezem, mert a társaságnak a következő programra kell mennie. Mire az egyik diák hangosan megjegyezte: – Nem baj, tessék csak nyugodtan mondani! 😀
Az enyhe fokú, kezdeti technikai és szervezési bonyodalmak után remekül éreztem magam a „Klébi” Egészségnapján, ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!
