Reggel 8 órától a Balassi Gimnáziumban a diák-önkormányzati nap programjai között a napsugárzás és a szolárium káros hatásairól, anyajegyekről, melanomáról tartottam interaktív bemutatót. A diákok leültek velem szemben, figyelmesen hallgattak, amikor kérdeztem, ügyesen válaszoltak. Az óra végén megtapsoltak és kedvesen elköszöntek. Egy szép vonású kislány megvárta, míg a többség kimegy, majd odajött hozzám. Rápillantottam, de ő a tekintetemet kerülve arra kért, hogy nézzem meg a derekán lévő anyajegyet. Nyilvánvaló volt számomra, hogy a lány rendszeresen jár szoláriumba – ezt már az elején kiszúrtam -, de a szoláriumot ellenző mondataim során szándékosan nem néztem arra, amerre ült, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a társai előtt. Megnéztem az anyajegyét, megnyugtattam, hogy ártalmatlan képletről van szó, ő betűrte a pólóját és rám nézett.
– Én járok szoliba…
– Igen, látom.
Várt, hogy majd megjegyzést teszek emiatt, én azonban csak csendben, komolyan figyeltem őt. Legnagyobb meglepetésemre halkan így folytatta:
– De ma megtértem… nem megyek többet.
Nagyszerű érzés volt ezt hallanom és ezt neki is elárultam! Mindketten felszabadultan léptünk ki a tanteremből; ő „megvilágosodva”, én pedig roppant elégedetten!
Ezúton is köszönöm a lehetőséget, Balassi Gimnázium!
Mindketten felszabadultan léptünk ki a tanteremből; ő „megvilágosodva”, én pedig roppant elégedetten!